Meg a Cooknal sikerult elinteznunk telefonon a kaikourai 2 napos utazasunkat, nagy mazlink volt, mert masok honapokkal elore lefoglaljak a turat ide. Mi azert nem tettuk, mert nagyon hezitaltunk Blenheim es Kaikoura kozott, vegul ugy dontottunk, mindenhol kapunk nz-i bort, de az itteni turakat, csak itt tudjuk csinalni. Azert irok ilyen rebuszokba, hogy most szolhassak: ha valaki az eddigi leirasaink miatt nagyon utal mar minket, innentol ne olvassa ezt a bejegyzest!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hagytam nehany sort, hogy ne az irigyek ne is lassak a tovabbi leirast.

Nos a tura: reggel a szallasunkhoz jott a busz es azon nyomban megindult velunk a mar sokszor emlitett varos fele. Itt olyan rendesek a buszsoforok, meg annyira kedvesek a turistakkal, hogy ha barmifele nevezetesseg van azonnal felhivja ra a fgyelmet. No nem huzom sokaig az utat, tobbszoros megalloval 10re megerkeztunk a napos/kodos Kaikouraba, annak is a balnanezo kozpontjaba. Hajokkal kivittek minket az oceanra, kb 1 oranyira a parttol megallitottak a hajot es specko eszkozzel hivogattak az allatot. 40 percig varakoztunk az oceant beterito kodben, -mikozben azert nem unatkoztunk, neztuk az albatroszokat- mire megjott Tiaki, a fiu balna. Fujtatott, mint a meseben, majd csapott egyett a farkuszonyaval:)

Hihetetlen, hogy mekkora egy ilyen balna, mint a hajo amivel kimentunk az oceanra 60an...

Balna utan fokanezobe indultunk...brutal budos..vagy ha nem is o, az a sok alga a parton ...kemeny a szaga.

Ennyi allat utan bevetettuk magunkat a szallasunkra, nem gyenge...partra nezo, csobogast hallgatos, masszirozos kaddal...No de ezt meg ekkor nem hasznaltuk ki....A sok ules utan nekiindultunk a tengerpartnak homar keresesre. A hosszas setanak meg lett az eredmenye. Muki mar nem utalja a tengeri herkentyuket, szereti a friss garnelat, nehany halat, no es...fene az izleset..a homart.

A kaja ledolgozasa keppen nekiindultunk a kilato megkeresesenek..gyonyoru helyeken, utakon osontunk a 30 fokban..atkeltunk egy baranylegelon, amit arammal vednek, de cukik, mert csinaltak a turazoknak tuti atkelot a keritesen. Sikeresen megtalaltuk a kilatot, szusszantuk kettot es masiranybol vetettuk be magunk a varosba (ami a sofor szerint nagyon forgalmas...kb a belathato utszakaszon, ami kb 1 km, lattunk 1 kocsit). Az utszakasz vegen hogyhogynem Pesta, megtalaltuk az igazi Kertemet:) A helyi kocsmaban a tobb oras seta es a nagy melegre tekintettel leguritottunk 1-2 sort, biliardoztunk:) 

De a kaikourai elmenyeknek itt nincs vege...

Vasarnap reggel arra ebredek, hogy Zoli kihuzza a fuggonyt....minden nap elviselnem a latvany. ami ekkor fogadott...OCEAN

s ez nem minden erre a napra. Sietve nekiindultunk a foglalt programunkhoz, definekkel valo uszas.

Eleinte azt gondoltuk. hogy lesz egy kis medence, vagy egy bekeritett ocean resz, de nem hajoval kivittek minket az ocenara es pipaval, buvarruhaban beugrottunk a delfinek koze, akik korulottunk, velunk uszkaltak, porogtek, ugraltak. OOOOOOOOOOOOOOO nagyon nagyon nagyon nagyon jo volt.Most is beleborzongom:))))))))

Nem kell mondanom ugye, mindenki atom mosollyal szallt ki a hajobol.

Bekaptunk egy furcsa alaku halat, meg egy kis barit s indultunk vonattal vissza Chistchurchbe. Igaz, hogy a helyunk egy legkondis vagonba szolt, de mi a 3 oras utat vegig altuk a nyitott kocsiban, ahol magunkba szivhattuk a videk illatat......

Meglepetesunkre Chistchurchben nagyobb kanikula fogadott minket, mint Kaikouraban volt, pedig az a varos eszakabra van. A nagy melegben bevetettuk magunkat a varosba, checkoltuk a foteret, folyot, a szallas kornyeket, aztan most irjuk az elmaradasakot:)